Tapasztalataim alapján minden triatlon verseny legfontosabb része a futás... Az úszás után kialakul, kinek van még esélye odaérni a mezőny elejére, illetve kinek kell beérnie egy 15-30. helyezéssel... A kerékpárra kialakult bolyokat nehéz (szinte lehetetlen) megbontani, így igazából csak a futásra marad a döntés, bár az is közre játszik természetesen, hogy kit mennyire terhelt meg az azt megelőző két számban nyújtandó teljesítmény.
Egy szó, mint száz, úgy döntöttem, hogy erre kell legjobban felkészülnöm és szerencsére ehhez kell a legkevésbé környezeti adottság. Futni bármikor lehet. Ha mégis annyira rossz lenne az idő, könnyű lemennem a kollégium alagsorában lévő konditerembe és a futógépet használni, ahol még jobban figyelemmel tudom követni teljesítményemet (pl.: pontos sebesség) és a sérülés esélye is egyenlő a 0-val.
Múlt héten végre el is tudtam kezdeni az edzéseket, de a rossz időre való tekintettel a kollégiumi konditeremben kellett nekivágni a hosszú útnak. Az edzéstervem addigra már kész volt négy hónapra előre, hogy lépcsőzetesen és „okosan” tudjak felkészülni. Az 1. hónapra csak heti 3-4 könnyű edzést iktattam be, hogy a sérülés esélyét kizárjam egy hirtelen terheléssel. Ebből fakadóan első nekifutásra nem akartam többet 4-5 km-nél 35-40 perc alatt, 10 perc bemelegítéssel és 15 perc nyújtással a végén. Sajnos nem bírtam magammal és végül 6,5 km-t futottam, ami nagyon jól esett, de legközelebb igyekeznem kell magam jobban a tervhez tartani. Az edzés a következőképpen épült fel 10 perc gimnasztika után:
Bemelegítés: 0,5 +
Edzés:
Levezetés: 1,0 +
Összesen:
Időtartam: kb. 40-43 perc
Megterhelés: 65-70 %
Ezek után még persze 10-15 percet nyújtottam a sérülések elkerülése végett és már alig vártam, hogy újra a padra álljak.
